A 2013. évi foglalkoztatási mélyponthoz képest jelenleg mintegy 120 ezer fővel foglalkoztat többet az ágazat. A jelenlegi mintegy 370.000 foglalkoztatotti létszám 25 ezerrel több a járvány előtti 2019. évi foglalkoztatottaknál. A létszámbővülés meghatározóan a segédmunkás és betanított munkások körének bővülését jelentette.

A munkaerőpiacot elsődlegesen az extenzív, a létszámtöbblettel történő munkavégzés jellemzi. A járvány időszaka csaknem két éve visszafogja a foglalkoztatási hatékonyság növekedését, a foglalkoztatás extenzív bővítési lehetőségei kerültek előtérbe, ami csak részleges megoldást jelenthet a megfelelő építőipari kapacitás rendelkezésre állásához.

Az építőipari munkaerőpiacot erősen sújtja a 2008-2014. évek intenzív munkaerő elvándorlása, a munkaerő elöregedése és a generációváltás nehézségei, az iskolarendszerből kikerülő szakemberek alacsony számossága.

A magyar munkaerő kevésbé mobil, mint más országoké, sokan nem hajlandók az országon belül sem költözni egy munkahelyért. A mobilitást nehezítik az ingatlanpiaci folyamatok is. Azokban a térségekben, ahol a legnagyobb a munkaerőhiány, kifejezetten drágák az ingatlanok, magasak a bérleti díjak. Így a hátrányos helyzetű térségek potenciális munkavállalói nehezen tudnak a munkahelyek közelébe költözni, legfeljebb munkásszállóra, ami ingázást, a család hátrahagyását jelenti.

Rövid távon a jelenleginél nagyobb figyelmet indokolt fordítani az unión kívüli, ún. harmadik országból érkező külföldiek hazai foglalkoztatására. Ehhez a tartózkodási és munkavállalási engedélyek kiadásának további egyszerűsítésére van szükség. Kétoldalú kormányközi megállapodások is segíthetik a piaci szereplőknél a külföldiek foglalkoztatását, ahol a haza jogszabályoknak, feltételeknek való megfelelőség garantálásába a kiküldő, kiengedő ország hatóságai is felelősséget vállalnak. Ezt szolgálthatja a relációs kontingens rendszere, rendje.

Folytatni akarják a hazahívó programot

Ma már kevesebb építőipari szakember és mérnök vállal külföldön munkát, mint amennyien hazajönnek. Ezzel együtt folytatni kell az ÉVOSZ által megkezdett hazahívó programot, ki kell alakítani a folyamatos párbeszéd lehetőségét a külföldön munkát vállaltak és az itthoniak között. A hazai szakmának arra is nyitottnak kell lennie, ha valaki vállalkozóként szeretne bekapcsolódni a létesítmények megvalósításába. A munkavállalási célú kivándorlást okozó tényezőket fel kell számolni. Ebben a szakma feladata, hogy a külföldi lehetőségekkel összességében egyenértékű, konkrét ajánlatokat tegyen az érdeklődők számára.

2021-ben a vállalkozások a szélesebb körű bércsomagok kidolgozására és a szervezeten belüli karrierlehetőségek biztosítására koncentráltak, hogy vonzóak legyenek az új munkavállalóknak, illetve, hogy meg tudják tartani az alkalmazottjaikat.

Ma már a reális építőipari kép bemutatásával nagyban lehet csökkenteni a negatív imázst.

Munkaerőhiány: oktatás és nemzetközi verseny

Az építésgazdaság tudásigényes ágazat. A külföldön szerzett tapasztalatokat is el kell ismerni. Az építőipar munkaerőért folytatott versengésében nagyobb figyelmet és közreműködést kell fordítson a pályaválasztás előtt álló családokra. A képzések finanszírozásánál a hátrányos helyzetű családokra kiemelt figyelmet kell fordítani. Az építőipari szakmunkás szakmákat továbbra is kevesen választják. Évfolyamonként 6500-7000 fő között mozog a létszám, amely a végzés idejére 4000 főre csökken, erős lemorzsolódást mutatva.

Az építészmérnöki képzést az elmúlt öt év adatai alapján évente átlagosan négyszázan, míg az építőmérnöki képzést átlagosan ötszázötvenen kezdték el a magyar egyetemeken. A felvett hallgatók száma mind a két szak esetében növekedő tendenciát mutat, azonban a vállalkozások kétszer ennyit is foglalkoztatni tudnának. A munkaerőpiaci helyzet javításának hosszabb távú eszköze lehet, ha a potenciális külföldi munkaerőt már diákként az országba csábítják. Ezt a metódust a felsőfokú képzettségűek esetében is alkalmaznunk kell. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ha valaki az adott országban szerzi meg a végzettségét, akkor nagy eséllyel hosszabb távon is ott marad. A közép- és a felsőfokú oktatás esetében is kihasználatlan lehetőségek rejlenek az építőipari külföldi munkaerő oktatáson keresztül történő bevonzásában. Az építőipar nemzetközi trendjei alapján látható, hogy az ágazatra az Európai Unióban jellemző munkaerőhiány miatt a munkaadóknak tartósan versenyezniük kell más országok vállalataival is.

Forrás: ÉVOSZ / sajtóközlemény

A GINOP 5.3.5-18-2018-00038. számú „Az építőipari munkaerő kapacitások extenzív növelésének lehetőségei” c. pályázat keretében elvégzett kutatás alapján javaslatcsomag összeállítására kerül sor, melyet sajtónyilvánosság mellett az érintett kormányzati szervek részére is eljuttatunk. A program sikeres végrehajtásában az ÉVOSZ konzorciális partnere a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) és az Enrawell Consulting Kft. működött közre.

Az eseményen többek között elhangzott, egyre több olyan magyar tulajdonú cég van az építőiparban, amely munkakörülmények, fizetés és egyéb juttatás tekintetében a nyugat-európai építőipari vállalkozásokhoz képest versenyképes ajánlatot tud kínálni.

Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) által létrehozott Építőipari Hazahívó Program a külföldön dolgozó magyar szakmunkások, mérnökök és a magyar cégek közötti párbeszédet, kapcsolatépítést segíti elő. Az eseményről több mint 50 ezer Németországban élő magyar építőipari dolgozót értesítettek, a rendezvény élőben és online is elérhető volt a több mint ötezer érdeklődő számára.

A rendezvény képviseltette magát a Duna Aszfalt Zrt., az Óbuda Group, a VIV Csoport és a ZÁÉV Zrt. is, amelyek konkrét és testreszabott ajánlatokkal készültek, a kereseti lehetőségek mellett a szakmai továbbfejlődés lehetőségeit és a karrierút tervezését is bemutatták az érdeklődőknek. A kormányzati támogatásokról, az adórendszer kedvezményeiről pedig a Pénzügyminisztérium adóügyekért felelős államtitkára adott tájékoztatást.

A munkaerőhiány az egyik legnagyobb probléma

Az ÉVOSZ piaci felmérései évek óta megerősítik, hogy a tervező és kivitelező vállalkozások üzleti tevékenységét legnagyobb mértékben akadályozó tényező a szakmunkás- és mérnökhiány. A képzett munkaerőhiány részleges pótlásának egyik lehetősége, hogy a külföldön munkát vállalt szakmunkások és mérnökök egy része hazajön és itthon találja meg számításait az építőiparban. Ennek előfeltétele, hogy a jelenlegi építésgazdasági helyzetről, a Magyarországon elérhető családi támogatásokról és kedvezményekről hiteles információkat és konkrét munkavállalási lehetőségre ajánlatokat kapjanak az érdeklődők. Az ÉVOSZ programja, amely a rendezvényen túl a témában folyamatosan online tájékoztatást nyújt a hazaköltözést támogató információkról, ezt a kettős célt szolgálja.

„Magyarországon tartósan nagyon sok munka van és lesz az építőiparban, a sikeres cégek által kínált legális munkalehetőségekhez kapcsolódó bérek már most elérik a kinti kereset 65-70%-át, és ehhez jönnek még a kedvező munkavédelmi, munkaegészségügyi feltételek, a továbbképzés és karrier tervezés, valamint a családokat érintő állami támogatások, aminek összességében hazahívó ereje lehet” – hangsúlyozta Koji László, az ÉVOSZ elnöke.

Pénz és munkakörülmények

A rendezvényen elhangzott kérdésekből kiderült, hogy a legtöbben az anyagi feltételeket és a megbízható munkakörülményeket tekintik a hazai munkavállalás elsődleges kritériumának. Koji László elmondta, hogy a programban résztvevő hazahívó cégek, idehaza a legsikeresebb üzleti vállalkozások. A rendelésállományuk évről évre 15–20%-kal bővül, éppen ezért a jó szakmunkások és mérnökök tartós foglalkoztatásában érdekeltek. Budapesten és környékén egy jó szakmunkás most megkeresi a nettó 400-450 ezer Ft-ot. A családosok emellett jelentős adókedvezményekben és otthonteremtési támogatásban is részesülnek. A technikusi végzettség és képesség esetén 500 ezer Ft nettó jövedelem is elérhető, ha megvan mögötte a teljesítmény.

Többen évtizedes építőipari tapasztalattal térnének haza, de bizonyítvány híján tartanak a hazaköltözéstől.  Az ÉVOSZ-tól kapott tájékoztatás szerint ez esetben is érdemes hazaköltözni és a gyakorlatnak megfelelő szakmunkás munkakörben dolgozni. Sőt, idehaza igény szerint meg lehet szerezni a végzettséget igazoló papírokat is, amelyek a későbbiekben fontosak lehetnek akár egy középvezetői megbízás elnyeréséhez.

Forrás: ÉVOSZ / sajtóközlemény

Az Építőipari Hazahívó Program a GINOP-5.3.5-18-2018-00038 számú, „Az építőipari munkaerő-kapacitások extenzív növelésének lehetőségei” című projekt 48,84 millió forintos keretén belül valósult meg.

Együttműködési megállapodás

A magyar épületgépészet területén az elmúlt három évtizedben gyakran volt tapasztalható a szakmán belüli párbeszéd- és egyeztetés hiánya, ebből következően az érdekérvényesítés nehézsége. Az utóbbi évek pozitív szakmai-közéleti változásai, az együttműködés új szándékai és gondolati alapjai megteremtették annak esélyét, hogy a szakmán belüli átfogó és sokszereplős, új felfogású együttműködés jöjjön létre.
Fontos, hogy nekünk – a piaci felületen tevékenykedő tervezőket, kivitelezőket, szervizeseket tömörítő szakmai szervezeteknek – a többtízezer fős magyar épületgépész szakma igényeit és elvárásait is meg kell hallgatni, és törekednünk kell ezekre megoldásokat keresni. A szakma bármely területén felmerülő jelentős problémákra azonban csak a közös munkával kidolgozott, egyeztetett megoldások, és azok együttes képviselete adhat hatékony választ. Egyedül nem megy, nincs olyan szervezet, amely egyedül legitim módon képes a teljes szakmát képviselni.

Alapvető céljaink: a szakma

• érdekvédelmi rendszerének hatékonyabbá tétele,
• céljainak és fejlődési irányainak feltárása,
• önazonosságának és önbecsülésének erősítése,
• belső kapcsolatainak erősítése, párbeszédek lehetőségeinek megteremtése,
• felmerülő ügyeinek, problémáinak hatékony egyeztetése, megoldási javaslatok kidolgozása, ezek megvalósulásának támogatása és adott esetben képviselete,
• szakmapolitikai kérdésekkel foglalkozó fórumainak szervezése az épületgépész társadalom egységének az erősítésére,
• utánpótlását biztosító képzési rendszerek fejlesztésében való közreműködés gyakorlati tapasztalatok átadásával, a képző intézmények támogatásával,
• tevékenységének bemutatása, bevezetése a közgondolkodásba,
• külső kapcsolatainak fejlesztése, társadalmi elismertségének növelése.

Ezen célok megvalósíthatósága érdekében kezdeményezzük a magyar épületgépészeti szakma egyeztetési rendszerének létrehozását, és ennek részeként megalakítjuk a Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórumot. Olyan rendszer létrehozását tartjuk szükségesnek, amely nyitottságával, az erőforrások összeadásával, elvszerű és következetes működésével az egységes érdekképviseletnek és a szakma fejlődésének legjobb esélyeit biztosíthatja. A szakmai közéleten belül új felfogású partneri viszonyrendszert ajánlunk fel mindazoknak, akik a hatékonyabb érdekképviselet lehetőségét látják a Fórummal való együttműködésben. Nem célunk a már működő érdekvédelmi rendszereket, kapcsolatokat, folyamatokat érinteni, átalakítani, igény esetén rendelkezésre állunk, és az egyeztetések után támogatunk minden olyan előre vivő szándékot, javaslatot, kezdeményezést, amihez szükséges a szakma egységes képviselete.

Alulról építkező, a szakma tényleges problémáira és igényeire válaszoló kezdeményezést indítunk az útjára, nyitottak vagyunk minden olyan legitim szervezet, szakmai csoport felé, amely a szakma értékláncában jelentős súllyal bír, valós tagsággal és következetes programmal rendelkezik.
A Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozata, mint köztestület állandó és teljes jogú partnerként csatlakozik a Fórum szakmai egyesületeihez.
Az együttműködési rendszer fejlesztésének további lépéseiről tájékoztatni fogjuk a szakmai közélet iránt érdeklődő kollégákat.

2021.01.04.

Netoleczky Károly elnök
Kéményjobbítók Országos Szövetsége

Takács Gábor elnök
Magyar Uszodatechnikai Egyesület

Várkonyi Nándor elnök
Hűtő- és Klímatechnikai Vállalkozások Szövetsége

Golyán László elnök
Magyar Épületgépészek Szövetsége

Gyurkovics Zoltán elnök
MMK Épületgépészeti Tagozat

A 2021.október 02.-án már hagyományosan a HOFESZ székesfehérvári, palotavárosi tavon került megrendezésre a XV. MÉGSZ-ACO Horgászverseny.

Az előre nevezett 32 résztvevőből 25-en jelentek meg a versenyen, sajnos többen lebetegedtek, ezért nem tudtak eljönni. Minden résztvevő induló csomagot kapott a rendezvényt támogató ACO Kereskedelmi Kft.-től. A csomagot a cég képviselője, Kőhegyi Erika adta át.

A helyek kisorsolását követően 9-kor kezdődött és 13 óráig tartott a verseny, nagyon jó időjárási körülmények között. A verseny alatt rekord mennyiségű hal került kifogásra. Az indulást követően szinte azonnal beindult a halfogás, folyamatosan kellett mérlegelni. A mérlegelésben Antal István mellett Fehér János és Kárpáti Zoltán segédkeztek.

A verseny végeztével az ebéd elfogyasztása következett. Előzetesen kétféle menüből lehetett választani. A pörkölt elkészítését Fehérné Nelli, a halászlé főzését pedig Antal István vállalta magára. Köszönet nekik a finom ebédért, valamint Antalné Zsuzsának is a sok segítségért!

A rendezvény végén az eredményhirdetés következett. Minden versenyző kapott egy emléklapot, majd a kupák és díjak kerültek átadásra.

Az első három helyezett:

Böröndy Milán, Szombathely   (59,66 kg)

Csizovszky László, Kecel (52,02 kg)

Tóth László, Akasztó (38,77 kg)

A  25 versenyző a 4 órás verseny alatt összesen 471,89 kg halat, nagyrészt pontyot fogott.

A legnagyobb hal kifogása (9,36 kg) Rátkay Gábor nevéhez fűződik.

A legeredményesebb női versenyző Kapelner Andrea volt (34,39 kg fogással).

A legfiatalabb résztvevő Simon Péter 8 éves horgász 3,41 kg halat fogott, így különdíjként egy horgászbottal ajándékoztuk meg.

Gratulálunk a nyerteseknek és külön köszönjük Antal István MÉGSZ-tagnak a gondos szervezést!

A MÉGSZ munkatársai

„Ezen a napon azokat köszöntjük, akiknek az áldozatos tevékenységétől épített környezetünk minősége, szépsége, és nem túlzás azt mondani, világunk, életünk biztonsága függ. Ezért az épített környezet alakítása nem egyetlen szakma belügye, hanem meghatározó társadalmi, társadalompolitikai kérdés.” – áll a Budapesti és Pest Megyei Mérnöki kamara beszámolójában.

– Az építőipar az az ág, amely a járvány idején is hősiesen folytatta munkáját, nem állt le és amiért köszönet illeti. 2017-től a magyar építőipar nyolcéves recesszió után a piaci szereplők reális várakozásai szerint tartósan növekedési pályára került. A KSH adatai szerint az építőipari termelés volumene 2019-ben 21,7%-kal haladta meg az előző évit – mondta többek között köszöntőjében Kassai Ferenc, a BPMK elnöke.

„A pandémia következtében összességében 2020-ban a termeléscsökkenés 9,1% volt. Ez még mindig nem jelent tragikus visszaesést, mert a 2019. évi bázis nagyon magas volt, azonban óvatosnak kell lenni, mert úgy érzékeljük, hogy hirtelen nagy teljesítménycsökkenés is bekövetkezhet, ha a kormányzati és önkormányzati beruházások előrehozatala nem következik be” – hangzott el a rendezvényen.

Az eseményen szakmai elismeréseket is átadtak. A díjazottak névsorát a kamara honlapján lehet elolvasni.

Horváth Zoltán ITM-miniszteri elismerő oklevelet kapott

A Magyar Épületgépészek Szövetségének alelnöke, a H&H 2023 Kft. ügyvezető igazgatója, műszaki vezetője 20 éve a MÉGSZ Gáz- és Tüzeléstechnikai Szerviz Szekciójának elnöke, valamint 16 éve a Szövetség elnökségi tagja. Mindkét tisztségében kiemelkedő szaktudással és felelősséggel szolgálta a Szövetség és az épületgépész szakma érdekeit, számos jobbító javaslata volt a gázipari jogszabályok fejlesztéséhez. Munkahelye, az általa is irányított szervizcég immár hosszú ideje az egyik legjelentősebb a szakterületen, ügyfeleiket kiváló szakmai felkészültséggel szolgálják ki – olvasható az díj indoklásában.

Emlékét megőrizzük!

Magyar Épületgépészek Szövetsége elnöksége és munkatársai

Május 27-én a Gázipari Műszaki Szakbizottság tagjai, szakmai szervezetek vezetői, valamint a MÉGSZ vezetőségi tagjai és munkatársai is részt vettek Gyárfás Attila búcsúztatásán Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Ezúton is köszönjük a hozzánk érkezett részvétnyilvánításokat!

Gyárfás Attila – 1942-2021

1942-ben született, 1950 óta élt Budapesten. Itt érettségizett gimnáziumban, majd szerzett híradástechnikai műszerész oklevelet. Csak ezután vették fel a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1967-ben végzett, mint okleveles villamosmérnök.

Villamosmérnöki karrierjében jelentős módosításnak bizonyult, amikor 1969-ben az egykori Április 4. Gépgyárba kerülve tüzeléstechnikai és légtechnikai berendezések automatikáinak fejlesztésével kezdett foglalkozni, ami szükségszerűvé tette a tüzeléstechnikai és a légtechnikai ismereteinek folyamatos bővítését. Az itt gyártott gáz- és olajtüzelésű hőlégfúvók (un. termogenerátorok) szinte egyeduralkodók lettek nem csak a mezőgazdaságban, hanem pl. az autószervizekben és az építőiparban is és nem csak Magyarországon, hanem a környező szocialista országokban is.

A közbenső lépcsőket megjárva 1977-től az Április 4. Gépipari Művek Örményesi Gépgyárának (itt folyt a hőlégfúvók gyártása) fejlesztési főmérnöke lett. Ezen belül irányítása alá tartozott a berendezések teljes hazai és külföldi szervizét ellátó Hungarotherm Szerviz is. 1985-től a művek Gépipari Kutató-fejlesztő Leányvállalatának vállalkozási főmérnöke.

A 80-as években mellékfoglalkozásban épületgépész tervezői jogosultsággal mezőgazdasági üzemek gázellátó rendszereit tervezte.
1988-tól távfűtő hálózatokban alkalmazott elzáró szerelvényeket gyártó, magyar-német vegyesvállalat (50% FŐTÁV-tulajdon) ügyvezető igazgatója, majd 1992-től a Remeha-kazánokat forgalmazó, Marketbau-Remeha Kft. kereskedelmi igazgatója volt. Itt ismerkedett meg közelebbről a melegvizes fűtési rendszerekkel és főleg a kondenzációs kazánok működési sajátosságaival. 1998-tól, a Spiroterm Kft. ügyvezetőjeként a hollandiai Spirotech cég levegő- és iszapleválasztóinak a hazai elterjesztésével foglalkozott. 2001-ben saját céget alapított, ahol folytatta a Spirotech-leválasztók forgalmazását, de emellett mérnöki tanácsadást és szakértést is végzett.
2008-tól az MMK-nál bejegyzett gáz- olajmérnöki szakértő.

2005 végén kérte fel a MÉGSZ elnöksége, hogy vállalja el a szövetség szakmai képviseletét a Gázipari Műszaki Szakbizottságban, ahol aktívan részt vett a GMBSZ kidolgozásában. 2006 óta folyamatosan a bizottság hivatalosan kinevezett tagja volt. Nagy aktivitással és hatékonyan közvetítette a gázfogyasztó rendszerek tervezőinek és kivitelezőinek gyakorlati tapasztalatait a szabályzat, és más gázipari jogszabályok fejlesztésekor. Jelentős volt a GMBSZ népszerűsítésében, értelmezésében végzett folyamatos tevékenysége konferenciákon és szakmai előadásokon, a Magyar Installateur és később az Épületgépész szaklapokban megjelent cikkeiben. Utóbbinak 2017-től szerkesztő bizottsági tagja is volt.

2006-tól a MÉGSZ elnöki tanácsadója, 2013-tól ügyvezető elnöke lett. Ezen minőségekben rendszeresen ellátta a MÉGSZ szakmai képviseletét különféle szakmai fórumokon, szakbizottságokban. 2012 óta a Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség (MÉASZ) alelnöke volt, a MÉGSZ képviseletében. 2013-ban Meszlényi Zoltán Díjjal ismerte el kiemelkedő minőségű munkáját a szövetség.

Tisztessége, segítőkészsége, igényessége és tudásvágya kiemelkedően értékes példa a számunkra.

Fájdalmas a búcsúzás.

Majdányi Gábor Esztergomban született, majd később szüleivel Budapestre költöztek.
Általános iskoláját Budapesten, középiskoláját az esztergomi Bottyán János Gépipari Technikumban végezte. Feleségét, Ágnest itt ismerte meg, akivel ezután összeházasodtak, és két lányuk született, majd három lányunokájuk, akiket nagyon szeretett.

Sorkatonai szolgálata előtt lámpatechnikusként dolgozott rövid ideig, majd miután leszerelt, a helyi bőripari vállalatnál helyezkedett el. Később esti tagozaton szerzett gépész üzemmérnöki diplomát a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán.
1971-től visszaköltözött feleségével Dorogra, és a Dorogi Szénbányák Vállalatnál lett épületgépész csoportvezető. Később a Dorogi Tervező Irodába került, ahol már épületgépész tervezői feladatokat látott el.
1989-től kisipari tevékenységet folytatott, főállása mellett dolgozott, egészen a Majdányi és Társa Bt. 1994-es megalakításáig, melyet feleségével ketten vezettek. Épületgépészeti, tervezői és kivitelezői megbízásokat vállaltak, mellette épületgépészeti kereskedelmi szakboltjukat is üzemeltették.

Közösségi munkája során négy éven keresztül volt dorogi önkormányzati képviselő is, valamint a helyi IPOSZ tagja és vezetőségi tagja is.
2003-tól több mint 10 évig a Komárom-Esztergom Megyei Mérnöki Kamarához, valamint 1999-tól 2002-ig a Megyei Kézműves Kamarához is csatlakozott.
1986-ban munkája elismeréseként Miniszteri Kitüntetésben részesítették.

Csendes, zárkózott, mégis vidám és humoros embernek ismerték. Képzettsége mellett kedvelte a humántudományokat is és sokat olvasott. Barátaival rendszeresen tekézett Dorogon, szerette a természetet, az állatokat, madarakat.
Idejét legszívesebben családja és unokái körében töltötte.

A Magyar Épületgépészek Szövetségének elnöksége részvétét fejezi ki a családnak.

Gyermekkora születése után Kalocsán telt, és egyedüli gyermekként nevelkedett fel. Édesapját 4 éves korában ismerhette meg, amikor ő a hadifogságból hazatért. Szülővárosában az általános iskola elvégzését követően a I. István Gimnáziumban tette le az érettségit, majd rádióműszerész szakmunkás bizonyítványt, valamint a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola levelező tagozatán gyártástechnológus üzemmérnök oklevelet szerzett.

Folyamatosan képezte magát, így többek között 1980-ban felsőfokú energetikusi végzettséget szerzett, míg 1990-ben munkavédelmi vezetői szakvizsgát is tett a számtalan szakmai tanulmánya mellett.

Katonaéveit egy Somogy megyei kis faluban töltötte, és már ez idő alatt is műszaki munkát látott el. A katonaság idején találkozott későbbi feleségével, akivel 1965-ben kötött házasságot. A leszerelést követően Kaposváron alapítottak családot.

A rendszerváltást követően önálló vállalkozást hozott létre, és saját munkatársakkal végezte tovább a tevékenységét. Több külföldi kapcsolat szövődött szakmájában, sok építészettel kapcsolatos kiállításra kapott meghívást. Munkatársaival jó kapcsolatban állt, megbecsülte őket.

Békés, jószándékú, segítőkész emberként élte életét. Munkáját határozott és következetes elvek mentén végezte, szakmáját tisztességgel képviselte. Több komoly építési beruházás, intézmény létrehozásában vett részt különféle településeken építésvezetőként. Számos építmény felelős kivitelezője volt épületgépészeti területen.

Részt vett többek között a nagyatádi és a marcali kórház, a siófoki Aranypart hotelek, a Somogy Megyei Bíróság, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola kollégiuma, valamint sok magánház építésében. A Kaposi Mór Megyei Kórház építése során kiemelkedő munkájáért emléklappal köszönte meg munkásságát az építtető, illetve a berzencei „Szeretet” Szociális Otthon kivitelezési munkálataiban nyújtott tevékenysége elismeréseként a Somogy Megyei Közgyűlés elnökétől elismerő oklevelet vehetett át.

Bár néhány éve fia javaslatára Budapestre költözött, nem szakadt el teljesen Kaposvártól, ahová szíve visszahúzta, ezért barátait, kollégáit többször meglátogatta Kaposváron.

A kollégákkal a tartalmas emberi kapcsolatok, a munkájának teljes szívvel, lélekkel való végzése és mindig a legmagasabb szakmai színvonalra való törekvés töltötte ki családja mellett az életét.

A MÉGSZ-et a temetésen Bozsó Béla ügyvezető képviselte.