1944-ben született, szakmai képesítéseit 1958-1962 között Pécsett a Zipernowsky Károly Gépipari Technikumban, majd 1974-től 1978-ig a Pollack Mihály Műszaki Főiskola épületgépész szakán szerezte.

Első munkahelye 1962-től, a Mecseki Szénbányák Tervező Irodája volt. Itt, a ranglétrát végigjárva, vezető tervezői beosztásban dolgozott 1994-ig. Szakterülete a szivattyú és kompresszortelepek tervezése, valamint a kivitelezés folyamatának koordinálása, ellenőrzése volt. Munkatársaival jelentős eredményeket sikerült elérni a kompresszorok víztakarékos hűtése és a keletkező tekintélyes mennyiségű hulladékhő fűtésre és melegvíz készítésre való hasznosítása terén.

A gáziparral 1983-ban magántervezőként kezdődött a kapcsolata, majd 1994-től a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Rt. – illetve annak jogutódai – lett második, egyben utolsó munkahelye. Kezdetben a mohácsi kirendeltség műszaki vezetőjeként dolgozott, majd 1995-ben rá bízták az ügyfélszolgálat vezetését. A privatizáció után a vállalat kis és közepes fogyasztók osztályát vezette: új ügyfelek megszerzését, a műszaki tanácsadást, az elosztóvezeték létesítését és a telekhatáron belüli tervezési és szerelési munkák felügyeletét. 2004-ben nyugdíjba ment, de szakértőként és a Gázközösség elnökeként folytatta a munkát.

1997-től, a megalakítástól kezdve részt vett a Gázközösség munkájának szervezésében, amelynek során számos gázszakmai témában egyeztetett a MÉGSZ vezetőivel és segítette a munkájukat. 2004 és 2012 között az egyesület elnöke volt, később megválasztották tiszteletbeli elnöknek.

Mint korábban írta: „Elkötelezett híve vagyok annak, hogy a gáziparban megszűnjön az a feudálisnak nevezhető állapot, amely a felelősség megosztásával, másokra való áthárításával tisztázatlan helyzeteket teremt, valamint annak, hogy szoros kontroll helyett a szakma szereplőit felnőttnek tekintsük.”

Emlékét megőrizzük.

Nyugdíjba vonulása után 1991-ben kezdte el a munkát a szövetségben, minden projektnek, utazásnak, feladatnak ő volt a biztos háttérembere, német tudásával is segítette a kapcsolattartás a németországi szakmai partnerekkel. A 2000-es években Zongor Gábort segítette a minőségbiztosítási auditálások adminisztrációjában, párhuzamosan a pécsi GLT Delta Kft-ben végzett munkával. A szövetség érdekében végzett kiemelkedő munkájáért megkapta a MÉGSZ Aranyjelvénye kitüntetést.

Csökkentett napi óraszámban ugyan, de a GLT-ben még a 100. életévének betöltése után is folytatta munkát. Munkatársai így írtak róla: Hálásak vagyunk neki nemcsak a rengeteg segítségért, jókedvért és példamutatásért, hanem azért is, mert mindig ott volt számunkra — akár a munkában, akár a magánéletben. Az elmúlt 30 évben ő volt az, akire mindig számíthattunk, és biztosak vagyunk benne, hogy mostantól a mennyországból figyel ránk. Nélküle nem lesz ugyanolyan a cég, de továbbvisszük örökségét ezzel is tisztelegve előtte: „Legyen rend, szorgalom és tisztesség!”

2020-ban, a Meszlényi Díj átadásakor így méltattuk őt: „Hosszú és tartalmas szakmai életpályáján a szerelő, mesterképző, termelésirányító és
tervezői tevékenységet, valamint az önzetlen szakma-közéleti munkát
szerves egységben, példaadóan és magas színvonalon végezte. Sokoldalú gyakorlatias tudásával és önzetlenségével jelentősen hozzájárult a szűkebb és tágabb környezete műszaki
fejlesztéséhez és a szakmai közélet kiteljesedéséhez. A Nógrád megyei
valamint az országos szakmai körökben méltán övezi kiemelkedő tisztelet
és megbecsülés.”

A gazdag szakmai életútja és a szakmaközéleti munkája követendő példa. 1956-ban a Budapesten a Váci úti Épületgépész Technikumban szerzett érettségit és a Budapesti Szerelő Vállalatnál kezdte a szakmai gyakorlatot először gyakornokként majd művezetőként. Az ország sok helyén vett részt épületek, gyárak épületgépészeti kivitelezésén: Gellért Szálló, Kőbányai Gyógyszergyár, Ganz Darugyár, Tungsram képcsőgyár.

1964-ben megházasodott és Salgótarjánba költözött, ahol a Nógrád Megyei Építőipari Vállalat művezetője volt 1969-ig, majd ezután tervezéssel foglalkozott a Mezőber és Agrober megyei kirendeltségein. Közben a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán épületgépész üzemmérnöki diplomát szerzett, ahol, mint önéletrajzában írja, az egyik jeles tanára Meszlényi Zoltán volt.

A főállása mellett másodállásban víz-, gáz-, központi fűtés és csőhálózatszerelőként majd gázvezeték- és -készülékszerelőként is dolgozott, ezekből mestervizsgát is tett.

1990-ben fiával, Braun Attilával tervező céget alapítottak.

Több évtizeden keresztül adta át tudását a Nógrád megyei épületgépészeti szakképzésben, amelyet nagyon fontosnak tartott. Szakmai munkássága összeforrt Salgótarján több évtizedes fejlődésével, épületek, ipari létesítmények százaiban működtek vagy működnek még ma is az általa szerelt vagy tervezett rendszerek.

8 évig volt a Nógrád Megyei Mérnöki Kamara vezetőségi tagja, valamint 8 évig a Magyar Mérnöki Kamara etikai bizottságának tagja. A MÉGSZ-nek 30 évig volt tagja.

1985-ben a KIOSZ ezüstgyűrűs kitüntetésben részesítette, 2000-ben a Nógrád Megyei Mérnöki Kamarától az Év mérnöke díjat kapta, 2010-ben a Magyar Mérnöki Kamarától „A kamaráért” elismerést.  2019-ben a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamra Aranykoszorús mesterré nyilvánította.

Unokája harmadik generációs szakemberként folytatja a nagyapja által elkezdett munkát.

Emlékét megőrizzük.

Emlékét megőrizzük!

Magyar Épületgépészek Szövetsége elnöksége és munkatársai

Május 27-én a Gázipari Műszaki Szakbizottság tagjai, szakmai szervezetek vezetői, valamint a MÉGSZ vezetőségi tagjai és munkatársai is részt vettek Gyárfás Attila búcsúztatásán Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Ezúton is köszönjük a hozzánk érkezett részvétnyilvánításokat!

Gyárfás Attila – 1942-2021

1942-ben született, 1950 óta élt Budapesten. Itt érettségizett gimnáziumban, majd szerzett híradástechnikai műszerész oklevelet. Csak ezután vették fel a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1967-ben végzett, mint okleveles villamosmérnök.

Villamosmérnöki karrierjében jelentős módosításnak bizonyult, amikor 1969-ben az egykori Április 4. Gépgyárba kerülve tüzeléstechnikai és légtechnikai berendezések automatikáinak fejlesztésével kezdett foglalkozni, ami szükségszerűvé tette a tüzeléstechnikai és a légtechnikai ismereteinek folyamatos bővítését. Az itt gyártott gáz- és olajtüzelésű hőlégfúvók (un. termogenerátorok) szinte egyeduralkodók lettek nem csak a mezőgazdaságban, hanem pl. az autószervizekben és az építőiparban is és nem csak Magyarországon, hanem a környező szocialista országokban is.

A közbenső lépcsőket megjárva 1977-től az Április 4. Gépipari Művek Örményesi Gépgyárának (itt folyt a hőlégfúvók gyártása) fejlesztési főmérnöke lett. Ezen belül irányítása alá tartozott a berendezések teljes hazai és külföldi szervizét ellátó Hungarotherm Szerviz is. 1985-től a művek Gépipari Kutató-fejlesztő Leányvállalatának vállalkozási főmérnöke.

A 80-as években mellékfoglalkozásban épületgépész tervezői jogosultsággal mezőgazdasági üzemek gázellátó rendszereit tervezte.
1988-tól távfűtő hálózatokban alkalmazott elzáró szerelvényeket gyártó, magyar-német vegyesvállalat (50% FŐTÁV-tulajdon) ügyvezető igazgatója, majd 1992-től a Remeha-kazánokat forgalmazó, Marketbau-Remeha Kft. kereskedelmi igazgatója volt. Itt ismerkedett meg közelebbről a melegvizes fűtési rendszerekkel és főleg a kondenzációs kazánok működési sajátosságaival. 1998-tól, a Spiroterm Kft. ügyvezetőjeként a hollandiai Spirotech cég levegő- és iszapleválasztóinak a hazai elterjesztésével foglalkozott. 2001-ben saját céget alapított, ahol folytatta a Spirotech-leválasztók forgalmazását, de emellett mérnöki tanácsadást és szakértést is végzett.
2008-tól az MMK-nál bejegyzett gáz- olajmérnöki szakértő.

2005 végén kérte fel a MÉGSZ elnöksége, hogy vállalja el a szövetség szakmai képviseletét a Gázipari Műszaki Szakbizottságban, ahol aktívan részt vett a GMBSZ kidolgozásában. 2006 óta folyamatosan a bizottság hivatalosan kinevezett tagja volt. Nagy aktivitással és hatékonyan közvetítette a gázfogyasztó rendszerek tervezőinek és kivitelezőinek gyakorlati tapasztalatait a szabályzat, és más gázipari jogszabályok fejlesztésekor. Jelentős volt a GMBSZ népszerűsítésében, értelmezésében végzett folyamatos tevékenysége konferenciákon és szakmai előadásokon, a Magyar Installateur és később az Épületgépész szaklapokban megjelent cikkeiben. Utóbbinak 2017-től szerkesztő bizottsági tagja is volt.

2006-tól a MÉGSZ elnöki tanácsadója, 2013-tól ügyvezető elnöke lett. Ezen minőségekben rendszeresen ellátta a MÉGSZ szakmai képviseletét különféle szakmai fórumokon, szakbizottságokban. 2012 óta a Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség (MÉASZ) alelnöke volt, a MÉGSZ képviseletében. 2013-ban Meszlényi Zoltán Díjjal ismerte el kiemelkedő minőségű munkáját a szövetség.

Tisztessége, segítőkészsége, igényessége és tudásvágya kiemelkedően értékes példa a számunkra.

Fájdalmas a búcsúzás.

Majdányi Gábor Esztergomban született, majd később szüleivel Budapestre költöztek.
Általános iskoláját Budapesten, középiskoláját az esztergomi Bottyán János Gépipari Technikumban végezte. Feleségét, Ágnest itt ismerte meg, akivel ezután összeházasodtak, és két lányuk született, majd három lányunokájuk, akiket nagyon szeretett.

Sorkatonai szolgálata előtt lámpatechnikusként dolgozott rövid ideig, majd miután leszerelt, a helyi bőripari vállalatnál helyezkedett el. Később esti tagozaton szerzett gépész üzemmérnöki diplomát a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán.
1971-től visszaköltözött feleségével Dorogra, és a Dorogi Szénbányák Vállalatnál lett épületgépész csoportvezető. Később a Dorogi Tervező Irodába került, ahol már épületgépész tervezői feladatokat látott el.
1989-től kisipari tevékenységet folytatott, főállása mellett dolgozott, egészen a Majdányi és Társa Bt. 1994-es megalakításáig, melyet feleségével ketten vezettek. Épületgépészeti, tervezői és kivitelezői megbízásokat vállaltak, mellette épületgépészeti kereskedelmi szakboltjukat is üzemeltették.

Közösségi munkája során négy éven keresztül volt dorogi önkormányzati képviselő is, valamint a helyi IPOSZ tagja és vezetőségi tagja is.
2003-tól több mint 10 évig a Komárom-Esztergom Megyei Mérnöki Kamarához, valamint 1999-tól 2002-ig a Megyei Kézműves Kamarához is csatlakozott.
1986-ban munkája elismeréseként Miniszteri Kitüntetésben részesítették.

Csendes, zárkózott, mégis vidám és humoros embernek ismerték. Képzettsége mellett kedvelte a humántudományokat is és sokat olvasott. Barátaival rendszeresen tekézett Dorogon, szerette a természetet, az állatokat, madarakat.
Idejét legszívesebben családja és unokái körében töltötte.

A Magyar Épületgépészek Szövetségének elnöksége részvétét fejezi ki a családnak.

Gyermekkora születése után Kalocsán telt, és egyedüli gyermekként nevelkedett fel. Édesapját 4 éves korában ismerhette meg, amikor ő a hadifogságból hazatért. Szülővárosában az általános iskola elvégzését követően a I. István Gimnáziumban tette le az érettségit, majd rádióműszerész szakmunkás bizonyítványt, valamint a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola levelező tagozatán gyártástechnológus üzemmérnök oklevelet szerzett.

Folyamatosan képezte magát, így többek között 1980-ban felsőfokú energetikusi végzettséget szerzett, míg 1990-ben munkavédelmi vezetői szakvizsgát is tett a számtalan szakmai tanulmánya mellett.

Katonaéveit egy Somogy megyei kis faluban töltötte, és már ez idő alatt is műszaki munkát látott el. A katonaság idején találkozott későbbi feleségével, akivel 1965-ben kötött házasságot. A leszerelést követően Kaposváron alapítottak családot.

A rendszerváltást követően önálló vállalkozást hozott létre, és saját munkatársakkal végezte tovább a tevékenységét. Több külföldi kapcsolat szövődött szakmájában, sok építészettel kapcsolatos kiállításra kapott meghívást. Munkatársaival jó kapcsolatban állt, megbecsülte őket.

Békés, jószándékú, segítőkész emberként élte életét. Munkáját határozott és következetes elvek mentén végezte, szakmáját tisztességgel képviselte. Több komoly építési beruházás, intézmény létrehozásában vett részt különféle településeken építésvezetőként. Számos építmény felelős kivitelezője volt épületgépészeti területen.

Részt vett többek között a nagyatádi és a marcali kórház, a siófoki Aranypart hotelek, a Somogy Megyei Bíróság, a Kaposvári Tanítóképző Főiskola kollégiuma, valamint sok magánház építésében. A Kaposi Mór Megyei Kórház építése során kiemelkedő munkájáért emléklappal köszönte meg munkásságát az építtető, illetve a berzencei „Szeretet” Szociális Otthon kivitelezési munkálataiban nyújtott tevékenysége elismeréseként a Somogy Megyei Közgyűlés elnökétől elismerő oklevelet vehetett át.

Bár néhány éve fia javaslatára Budapestre költözött, nem szakadt el teljesen Kaposvártól, ahová szíve visszahúzta, ezért barátait, kollégáit többször meglátogatta Kaposváron.

A kollégákkal a tartalmas emberi kapcsolatok, a munkájának teljes szívvel, lélekkel való végzése és mindig a legmagasabb szakmai színvonalra való törekvés töltötte ki családja mellett az életét.

A MÉGSZ-et a temetésen Bozsó Béla ügyvezető képviselte.