Braun József (1938-2024)
2020-ban, a Meszlényi Díj átadásakor így méltattuk őt: „Hosszú és tartalmas szakmai életpályáján a szerelő, mesterképző, termelésirányító és
tervezői tevékenységet, valamint az önzetlen szakma-közéleti munkát
szerves egységben, példaadóan és magas színvonalon végezte. Sokoldalú gyakorlatias tudásával és önzetlenségével jelentősen hozzájárult a szűkebb és tágabb környezete műszaki
fejlesztéséhez és a szakmai közélet kiteljesedéséhez. A Nógrád megyei
valamint az országos szakmai körökben méltán övezi kiemelkedő tisztelet
és megbecsülés.”
A gazdag szakmai életútja és a szakmaközéleti munkája követendő példa. 1956-ban a Budapesten a Váci úti Épületgépész Technikumban szerzett érettségit és a Budapesti Szerelő Vállalatnál kezdte a szakmai gyakorlatot először gyakornokként majd művezetőként. Az ország sok helyén vett részt épületek, gyárak épületgépészeti kivitelezésén: Gellért Szálló, Kőbányai Gyógyszergyár, Ganz Darugyár, Tungsram képcsőgyár.
1964-ben megházasodott és Salgótarjánba költözött, ahol a Nógrád Megyei Építőipari Vállalat művezetője volt 1969-ig, majd ezután tervezéssel foglalkozott a Mezőber és Agrober megyei kirendeltségein. Közben a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán épületgépész üzemmérnöki diplomát szerzett, ahol, mint önéletrajzában írja, az egyik jeles tanára Meszlényi Zoltán volt.
A főállása mellett másodállásban víz-, gáz-, központi fűtés és csőhálózatszerelőként majd gázvezeték- és -készülékszerelőként is dolgozott, ezekből mestervizsgát is tett.
1990-ben fiával, Braun Attilával tervező céget alapítottak.
Több évtizeden keresztül adta át tudását a Nógrád megyei épületgépészeti szakképzésben, amelyet nagyon fontosnak tartott. Szakmai munkássága összeforrt Salgótarján több évtizedes fejlődésével, épületek, ipari létesítmények százaiban működtek vagy működnek még ma is az általa szerelt vagy tervezett rendszerek.
8 évig volt a Nógrád Megyei Mérnöki Kamara vezetőségi tagja, valamint 8 évig a Magyar Mérnöki Kamara etikai bizottságának tagja. A MÉGSZ-nek 30 évig volt tagja.
1985-ben a KIOSZ ezüstgyűrűs kitüntetésben részesítette, 2000-ben a Nógrád Megyei Mérnöki Kamarától az Év mérnöke díjat kapta, 2010-ben a Magyar Mérnöki Kamarától „A kamaráért” elismerést. 2019-ben a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamra Aranykoszorús mesterré nyilvánította.
Unokája harmadik generációs szakemberként folytatja a nagyapja által elkezdett munkát.
Emlékét megőrizzük.